indultó

Voir aussi : indulto

Espagnol

Forme de verbe

Voir la conjugaison du verbe indultar
Indicatif	Présent	(yo) indultó
		(tú) indultó
		(vos) indultó
		(él/ella/usted) indultó
		(nosotros-as) indultó
		(vosotros-as) indultó
		(os) indultó
		(ellos-as/ustedes) indultó
	Imparfait	(yo) indultó
		(tú) indultó
		(vos) indultó
		(él/ella/usted) indultó
		(nosotros-as) indultó
		(vosotros-as) indultó
		(os) indultó
		(ellos-as/ustedes) indultó
	Passé simple	(yo) indultó
		(tú) indultó
		(vos) indultó
		(él/ella/usted) indultó
		(nosotros-as) indultó
		(vosotros-as) indultó
		(os) indultó
		(ellos-as/ustedes) indultó
	Futur simple	(yo) indultó
		(tú) indultó
		(vos) indultó
		(él/ella/usted) indultó
		(nosotros-as) indultó
		(vosotros-as) indultó
		(os) indultó
		(ellos-as/ustedes) indultó

indultó \in.dulˈto\

1. Troisième personne du singulier du passé simple de l’indicatif de indultar.

Prononciation

• Madrid : \in.dulˈto\
• Séville : \iŋ.dulˈto\
• Mexico, Bogota : \in.dulˈto\
• Santiago du Chili, Caracas : \iŋ.dulˈto\
• Montevideo, Buenos Aires : \in.dulˈto\