postulás

Voir aussi : postulas

Espagnol

Forme de verbe

Voir la conjugaison du verbe postular
Indicatif	Présent	(yo) postulás
		(tú) postulás
		(vos) postulás
		(él/ella/usted) postulás
		(nosotros-as) postulás
		(vosotros-as) postulás
		(os) postulás
		(ellos-as/ustedes) postulás
	Imparfait	(yo) postulás
		(tú) postulás
		(vos) postulás
		(él/ella/usted) postulás
		(nosotros-as) postulás
		(vosotros-as) postulás
		(os) postulás
		(ellos-as/ustedes) postulás
	Passé simple	(yo) postulás
		(tú) postulás
		(vos) postulás
		(él/ella/usted) postulás
		(nosotros-as) postulás
		(vosotros-as) postulás
		(os) postulás
		(ellos-as/ustedes) postulás
	Futur simple	(yo) postulás
		(tú) postulás
		(vos) postulás
		(él/ella/usted) postulás
		(nosotros-as) postulás
		(vosotros-as) postulás
		(os) postulás
		(ellos-as/ustedes) postulás

postulás \pos.tuˈlas\

1. Deuxième personne du singulier (vos) du présent de l’indicatif de postular.

Prononciation

• Madrid : \pos.tuˈlas\
• Séville : \poh.tuˈlah\
• Mexico, Bogota : \p(o)s.tuˈlas\
• Santiago du Chili, Caracas : \poh.tuˈlah\
• Montevideo, Buenos Aires : \poh.tuˈlas\