miellaláhki

Same du Nord

De miella (« esprit ») et de láhki (« manière »).

Cas	Singulier	Pluriel
Nominatif	miellaláhki	miellalágit
Accusatif Génitif	miellalági miellalági / miellaláge	miellalágiid
Illatif	miellaláhkái	miellalágiide
Locatif	miellalágis	miellalágiin
Comitatif	miellalágiin	miellalágiiguin
Essif	miellaláhkin

Avec suffixes possessifs	Singulier	Duel	Pluriel
1^re personne	miellaláhkán	miellaláhkáme	miellaláhkámet
2^e personne	miellaláhkát	miellaláhkáde	miellaláhkádet
3^e personne	miellaláhkis	miellaláhkiska	miellaláhkiset

miellaláhki /ˈmie̯lːɑlahki/

Tour d’esprit, humeur.
- Váttisvuođat lassánedje ja šattai heajos ja čearggus miellaláhki ruovttus. — (pmto.no)
  Les difficultés se sont multipliées et il est devenu à la maison d’une humeur tendue et mauvaise.