irritás

Voir aussi : irritas

Espagnol

Forme de verbe

Voir la conjugaison du verbe irritar
Indicatif	Présent	(yo) irritás
		(tú) irritás
		(vos) irritás
		(él/ella/usted) irritás
		(nosotros-as) irritás
		(vosotros-as) irritás
		(os) irritás
		(ellos-as/ustedes) irritás
	Imparfait	(yo) irritás
		(tú) irritás
		(vos) irritás
		(él/ella/usted) irritás
		(nosotros-as) irritás
		(vosotros-as) irritás
		(os) irritás
		(ellos-as/ustedes) irritás
	Passé simple	(yo) irritás
		(tú) irritás
		(vos) irritás
		(él/ella/usted) irritás
		(nosotros-as) irritás
		(vosotros-as) irritás
		(os) irritás
		(ellos-as/ustedes) irritás
	Futur simple	(yo) irritás
		(tú) irritás
		(vos) irritás
		(él/ella/usted) irritás
		(nosotros-as) irritás
		(vosotros-as) irritás
		(os) irritás
		(ellos-as/ustedes) irritás

irritás \i.riˈtas\

1. Deuxième personne du singulier (vos) du présent de l’indicatif de irritar.

Prononciation

• Madrid : \i.riˈtas\
• Séville : \i.riˈtah\
• Mexico, Bogota : \i.riˈtas\
• Santiago du Chili, Caracas : \i.riˈtah\
• Montevideo, Buenos Aires : \i.riˈtas\