Conjugaison:espagnol/confiar

Conjugaison en espagnol
confiar
Verbe du 1er groupe,
conjugué comme {{es-conj-1-iar}}

confiar, verbe espagnol régulier du 1er groupe.

Modes impersonnels

IndicatifModifier

Présent
(yo)   confío [ˈkonfi.o]
(tú/vos
ou (vos) 
 confías
 confiás
[ˈkonfi.as]
[ˈkon.fjas]
(él/ella/Ud.  confía [ˈkonfi.a]
(nosostros-as)   confiamos [ˈkonfja.mos]
(vosostros-as/os  confiáis [konˈfjai̯s]
(ellos-as/Uds.  confían [ˈkonfi.an]
Passé composé
(yo)   he confiado [e konˈfja.ðo]
(tú/vos  has confiado [as konˈfja.ðo]
(él/ella/Ud.  ha confiado [a konˈfja.ðo]
(nosotros-as)   hemos confiado [ˈe.mos konˈfja.ðo]
(vosotros-as/os  habéis confiado [a.ˈβejs konˈfja.ðo]
(ellos-as/Uds.  han confiado [an konˈfja.ðo]
Imparfait
(yo)   confiaba [konˈfja.βa]
(tú/vos  confiabas [konˈfja.βas]
(él/ella/Ud.  confiaba [konˈfja.βa]
(nosostros-as)   confiábamos [konˈfja.βa.mos]
(vosostros-as/os  confiabais [konˈfja.βai̯s]
(ellos-as/Uds.  confiaban [konˈfja.βan]
Plus-que-parfait
(yo)   había confiado [a.ˈβi.a konˈfja.ðo]
(tú/vos  habías confiado [a.ˈβi.as konˈfja.ðo]
(él/ella/Ud.  había confiado [a.ˈβi.a konˈfja.ðo]
(nosotros-as)   habíamos confiado [a.ˈβi.a.mos konˈfja.ðo]
(vosotros-as/os  habíais confiado [a.ˈβi.ajs konˈfja.ðo]
(ellos-as/Uds.  habían confiado [a.ˈβi.an konˈfja.ðo]
Passé simple
(yo)   confié [konˈfje]
(tú/vos  confiaste [konˈfjas.te]
(él/ella/Ud.  confió [kon.fiˈo]
(nosostros-as)   confiamos [konˈfja.mos]
(vosostros-as/os  confiasteis [konˈfjas.tei̯s]
(ellos-as/Uds.  confiaron [konˈfja.ɾon]
Passé antérieur
(yo)   hube confiado [ˈu.βe konˈfja.ðo]
(tú/vos  hubiste confiado [u.ˈβi.ste konˈfja.ðo]
(él/ella/Ud.  hubo confiado [ˈu.βo konˈfja.ðo]
(nosotros-as)   hubimos confiado [u.ˈβi.mos konˈfja.ðo]
(vosotros-as/os  hubisteis confiado [u.ˈβi.stejs konˈfja.ðo]
(ellos-as/Uds.  hubieron confiado [u.ˈβje.ɾon konˈfja.ðo]
Futur simple
(yo)   confiaré [kon.fjaˈɾe]
(tú/vos  confiarás [kon.fjaˈɾas]
(él/ella/Ud.  confiará [kon.fjaˈɾa]
(nosostros-as)   confiaremos [kon.fjaˈɾe.mos]
(vosostros-as/os  confiaréis [kon.fjaˈɾei̯s]
(ellos-as/Uds.  confiarán [kon.fjaˈɾan]
Futur antérieur
(yo)   habré confiado [a.ˈβɾe konˈfja.ðo]
(tú/vos  habrás confiado [a.ˈβɾas konˈfja.ðo]
(él/ella/Ud.  habrá confiado [a.ˈβɾa konˈfja.ðo]
(nosotros-as)   habremos confiado [a.ˈβɾe.mos konˈfja.ðo]
(vosotros-as/os  habréis confiado [a.ˈβɾejs konˈfja.ðo]
(ellos-as/Uds.  habrán confiado [a.ˈβɾan konˈfja.ðo]

ConditionnelModifier

Présent
(yo)   confiaría [kon.fjaˈɾi.a]
(tú/vos  confiarías [kon.fjaˈɾi.as]
(él/ella/Ud.  confiaría [kon.fjaˈɾi.a]
(nosostros-as)   confiaríamos [kon.fjaˈɾi.a.mos]
(vosostros-as/os  confiaríais [kon.fjaˈɾi.ai̯s]
(ellos-as/Uds.  confiarían [kon.fjaˈɾi.an]
Passé
(yo)   habría confiado [a.ˈβɾi.a konˈfja.ðo]
(tú/vos  habrías confiado [a.ˈβɾi.as konˈfja.ðo]
(él/ella/Ud.  habría confiado [a.ˈβɾi.a konˈfja.ðo]
(nosotros-as)   habríamos confiado [a.ˈβɾi.a.mos konˈfja.ðo]
(vosotros-as/os  habríais confiado [a.ˈβɾi.ajs konˈfja.ðo]
(ellos-as/Uds.  habrían confiado [a.ˈβɾi.an konˈfja.ðo]

SubjonctifModifier

NotesModifier

De manière générale, l’accent diacritique tonique à l'imparfait ainsi qu’au futur du subjonctif ne se place qu’à la première personne du pluriel, sauf rares exceptions.

Présent
(yo)   confíe [konˈfi.e]
(tú/vos
ou (vos) 
 confíes
 confiés
[konˈfi.es]
[konˈfjes]
(él/ella/Ud.  confíe [konˈfi.e]
(nosostros-as)   confiemos [konˈfje.mos]
(vosostros-as/os  confiéis [kon.fiˈei̯s]
(ellos-as/Uds.  confíen [konˈfi.en]
Passé composé
(yo)   haya confiado [ˈa.ja konˈfja.ðo]
(tú/vos
ou (vos) 
 hayas confiado
 hayás confiado
[ˈa.jas konˈfja.ðo]
[a.ˈjas konˈfja.ðo]
(él/ella/Ud.  haya confiado [ˈa.ja konˈfja.ðo]
(nosotros-as)   hayamos confiado [a.ˈja.mos konˈfja.ðo]
(vosotros-as/os  hayáis confiado [a.ˈjajs konˈfja.ðo]
(ellos-as/Uds.  hayan confiado [ˈa.jan konˈfja.ðo]
Imparfait (en -ra)
(yo)   confiara [konˈfja.ɾa]
(tú/vos  confiaras [konˈfja.ɾas]
(él/ella/Ud.  confiara [konˈfja.ɾa]
(nosostros-as)   confiáramos [konˈfja.ɾa.mos]
(vosostros-as/os  confiarais [konˈfja.ɾai̯s]
(ellos-as/Uds.  confiaran [konˈfja.ɾan]
Plus-que-parfait (en -era)
(yo)   hubiera confiado [u.ˈβje.ɾa konˈfja.ðo]
(tú/vos  hubieras confiado [u.ˈβje.ɾas konˈfja.ðo]
(él/ella/Ud.  hubiera confiado [u.ˈβje.ɾa konˈfja.ðo]
(nosotros-as)   hubiéramos confiado [u.ˈβje.ɾa.mos konˈfja.ðo]
(vosotros-as/os  hubierais confiado [u.ˈβje.ɾajs konˈfja.ðo]
(ellos-as/Uds.  hubieran confiado [u.ˈβje.ɾan konˈfja.ðo]
Imparfait (en -se)
(yo)   confiase [konˈfja.se]
(tú/vos  confiases [konˈfja.ses]
(él/ella/Ud.  confiase [konˈfja.se]
(nosostros-as)   confiásemos [konˈfja.se.mos]
(vosostros-as/os  confiaseis [konˈfja.sei̯s]
(ellos-as/Uds.  confiasen [konˈfja.sen]
Plus-que-parfait (en -ese)
(yo)   hubiese confiado [u.ˈβje.se konˈfja.ðo]
(tú/vos  hubieses confiado [u.ˈβje.ses konˈfja.ðo]
(él/ella/Ud.  hubiese confiado [u.ˈβje.se konˈfja.ðo]
(nosotros-as)   hubiésemos confiado [u.ˈβje.se.mos konˈfja.ðo]
(vosotros-as/os  hubieseis confiado [u.ˈβje.sejs konˈfja.ðo]
(ellos-as/Uds.  hubiesen confiado [u.ˈβje.sen konˈfja.ðo]
Futur
(yo)   confiare [konˈfja.ɾe]
(tú/vos  confiares [konˈfja.ɾes]
(él/ella/Ud.  confiare [konˈfja.ɾe]
(nosostros-as)   confiáremos [konˈfja.ɾe.mos]
(vosostros-as/os  confiareis [konˈfja.ɾei̯s]
(ellos-as/Uds.  confiaren [konˈfja.ɾen]
Futur antérieur
(yo)   hubiere confiado [u.ˈβje.ɾe konˈfja.ðo]
(tú/vos  hubieres confiado [u.ˈβje.ɾes konˈfja.ðo]
(él/ella/Ud.  hubiere confiado [u.ˈβje.ɾe konˈfja.ðo]
(nosotros-as)   hubiéremos confiado [u.ˈβje.ɾe.mos konˈfja.ðo]
(vosotros-as/os  hubiereis confiado [u.ˈβje.ɾejs konˈfja.ðo]
(ellos-as/Uds.  hubieren confiado [u.ˈβje.ɾen konˈfja.ðo]

ImpératifModifier

NotesModifier

  • La forme négative de l’impératif se construit avec le présent du subjonctif à la deuxième personne du singulier.
  • La forme affirmative de l’impératif est défective à la première personne du singulier, mais on peut y substituer le présent du subjonctif.
Présent (forme affirmative)
(yo)   — [–]
(tú) 
ou (vos) 
 confía
 confia
[konˈfi.a]
[kon.fja]
(usted)   confíe [konˈfi.e]
(nosostros-as)   confiemos [konˈfje.mos]
(vosostros-as)   confiad [konˈfjad]
(ustedes)   confíen [konˈfi.en]